A videó megtekinthető itt.

A Podcast innen elérhető: https://podtail.com/podcast/restorative-works/borbala-fellegi-ph-d-speaks-with-claire-de-mezervi/

https://static1.squarespace.com/static/537a1f2ce4b05dd13827c4f5/t/62bd56db5f7f9a34c1c29bb9/1656575714507/Fellegi_HorzsolasesGyogyulas_HU_online.pdf

- egy többnyelvű, mesterséges intelligencia alapú chatbot kifejlesztése, ami az     áldozatokat a megfelelő szolgáltatásokhoz irányítja,

- szakpolitikák tervezési és döntési folyamatainak a támogatása.

A célok elérése érdekében az alábbi tevékenységek megvalósítására kerül sor:

- empirikus kutatás a kapcsolati erőszak területén dolgozó szakemberek körében,  

- témába vágó szakirodalom feldolgozása,

- szakember- tréningek,  

- innovatív tananyagok és oktatási segédanyagok, amelyek támogatják a különböző szektorok közötti tapasztalatcserét is.

Az IMPROVE egyszerre kíván szólni

- az áldozatokhoz és környezetükhöz,

- az erőszakot kezelő, annak kapcsán eljáró szakemberekhez,

- vezetőkhöz, döntéshozókhoz és szakemberekhez.

Az IMPROVE várt hatásai:

- hatékonyabb lokális szakpolitikák, irányelvek a kapcsolati erőszak kezelésére,

- az erőszakot észlelő és kezelő szektorok és intézmények közötti intenzívebb együttműködés és tapasztalatcsere,

- célzott tréningek a marginalizált, sérülékeny csoportokkal való szakmai munka érdekében,

- a kapcsolati erőszak látenciájának csökkenése és a célzott szolgáltatások elérhetőségének növelése a program keretében kifejlesztett chatbot által.

A nemzetközi konzorcium tagjai:

- DHPol – Deutsche Hochschule der Polizei/German Police University, Germany 


- WWU – Westfälische Wilhelms-Universität 


-  Münster/University of Münster, Germany 


-  CNRS – Centre National de la Recherche 


-  Scientifique/National Center for Scientific 
Research, France 


-  MININT – Ministère De L'intérieur/Ministry 
of Internal Affairs, France 


-  VICESSE Research GmbH – Wiener Zentrum für 
Sozialwissenschaftliche Sicherheitsforschung/Vienna 


-  Centre For Societal Security, Austria 


-  POLAMK – Poliisiammattikorkeakoulu /Police University College, Finland 


-  THL – Terveyden ja hyvinvoinnin laitos /Institute for health and welfare, Finland 


-  WE – We Encourage Oy Ltd, Finland 


-  FORESEE – Foresee Kutatocsoport/Foresee Research Group, Hungary 


-  UDEUSTO – Universidad De La Iglesia De 
Deusto Entidad Religiosa/University of 
    Deusto, Spain 


-  PLV – Policia Local de València /Valencia 
Local Police (Valencia City Council), Spain -  ASKABIDE – Asociacin Askabide Liberacin, 
Spain 


-  SIG – S.I.G.N.A.L. e.V. – Intervention im 
    Gesundheitsbereich gegen häusliche und sexualisierte Gewalt/ Intervention in the health sector against domestic and     sexualized violence, Germany 


-  YOR – Yordas GmbH, Germany 


-  ERS – European Research Services GmbH, 
Germany 


-  MAI-PSP –Ministry of Internal Affairs 
(PSP/ISCPSI), Portugal 


A projektet az Európai Unió támogatja. (Grant Agreement No. 101074010). 


A projekt rövid tájékoztató videója a kapcsolati erőszakról itt megtekinthető.

További információ az IMPROVE projektről:

www.improve-horizon.eu

info@improve-horizon.eu

A könyv tartalomjegyzéke innen letölthető, tézisei itt hozzáférhetőek.

***

A könyv a boltokban már nem elérhető, azonban e-mailben megrendelhető Dr. Fellegi Borbálától.

Jelen tanulmány a szerző elmúlt húsz évben folytatott magyarországi, nemzetközi kutatói és mediátori tapasztalataira épül. A részletesen bemutatott, ún. „távolodási” és „közeledési spirál” egyes szakaszainak bemutatásával a cikk megkísérli megragadni a mikro-, mezo- és makroszintű konfliktusok dinamikáinak közös pontjait.

Mindezzel a cikk elsődlegesen arra kíván rávilágítani, hogy bármennyire is eltérő minden egyes konfliktus és azok lehetséges kezelési módja, az ítélkezésmentes légkörben megvalósuló történetmesélés és az önreflexióra való lehetőség reményt adó első lépések lehetnek a párbeszéd kialakítása felé, mindez pedig elengedhetetlen a megbékéléshez. A cikk legfőbb üzenete tehát az, hogy – bármilyen nehéz is sokszor megtenni az első lépést – a valódi megnyugváshoz és továbblépéshez elkerülhetetlen, hogy elkezdjünk egymással beszélgetni, így vagy úgy. 

A cikk teljes terjedelemben innen letölthető (pdf formátumban):

https://www.mediatoroktatas.hu/szakmai-anyagaink

Jelen tanulmány a szerző elmúlt húsz évben folytatott magyarországi, nemzetközi kutatói és mediátori tapasztalataira épül. A részletesen bemutatott, ún. „távolodási” és „közeledési spirál” egyes szakaszainak bemutatásával a cikk megkísérli megragadni a mikro-, mezo- és makroszintű konfliktusok dinamikáinak közös pontjait.

Mindezzel a cikk elsődlegesen arra kíván rávilágítani, hogy bármennyire is eltérő minden egyes konfliktus és azok lehetséges kezelési módja, az ítélkezésmentes légkörben megvalósuló történetmesélés és az önreflexióra való lehetőség reményt adó első lépések lehetnek a párbeszéd kialakítása felé, mindez pedig elengedhetetlen a megbékéléshez. A cikk legfőbb üzenete tehát az, hogy – bármilyen nehéz is sokszor megtenni az első lépést – a valódi megnyugváshoz és továbblépéshez elkerülhetetlen, hogy elkezdjünk egymással beszélgetni, így vagy úgy.

A cikk innen letölthető (pdf formátumban):

https://www.mediatoroktatas.hu/szakmai-anyagaink

The article was originally published on:
https://www.improdova.eu/blog/detail.php?we_objectID=184

A szakemberek a rendszer működése kapcsán az alábbi fő problémákat azonosították:

-           A rendőrség és az egészségügyben dolgozók sokszor kizárólag a fizikai erőszakkal társítják a kapcsolati erőszakot. A szociális ellátórendszerben dolgozók erőszak- definíciója tágabb, de rájuk is jellemző, hogy csak nyilvánvaló fizikai erőszak esetén tesznek jelzést. Mindezek miatt a kevésbé látható, nehezebben megragadható erőszakformák áldozatai kevésbé kerülnek a szakemberek látókörébe, vagy csak akkor, ha súlyos, fizikai bántalmazás is történik.

-           Képzési hiányosságok. A megfelelő felkészítések és (tovább)képzések hiánya miatt a segítő szakmák mellett más szakmák képviselői is (elsősorban a pedagógusok és az egészségügyben dolgozók) esetenként nem ismerik fel a kapcsolati erőszakot.

-           A szociális és egészségügyi ágazatok súlyos strukturális problémái, a fluktuáció, a kiégés, a fiatal szakemberek hiánya vagy éppen a szakmai munkát ellehetetlenítő adminisztratív, dokumentációs terhek is megnehezítik a kapcsolati erőszak hatékony kezelését.

-           A kapcsolati erőszak áldozatainak a védelmére szolgáló jogintézmények (így a távoltartás) nem védi kellőképpen az áldozatokat és a bentlakásos krízis- intézményekben dolgozókat sem.

A koronavírus okozta krízishelyzet még nagyobb kihívás elé állítja a szociális szektorban dolgozókat. Az intézmények terhelése jelentősen megnőtt. Egyrészt azért, mert a 24 órás összezártság sok kapcsolatban, családban fokozta a feszültséget és az erőszak mértékét. Másrészt azért, mert a tartalékokkal nem rendelkező, munkahelyüket és esetenként lakhatásukat elvesztett családok is fokozottan igénylik az intézményrendszer támogatását. A nehézségeket tetézi, hogy az idős vagy más okból veszélyeztetett dolgozók kiesése rengeteg többletmunkát ró az amúgy is nagy munkateherrel dolgozó szociális munkásokra.

A családok átmeneti otthonaiban és a titkos menedékházakban ellátott családok eredendően kiszolgáltatott helyzetét a vírus-helyzet tovább nehezíti. A digitális oktatás kihívásaival még nehezebb megküzdeni szűk térben összezárva. A feszültséget növeli, hogy a bírósági szünet miatt sorsdöntő ügyekben nem születnek ítéletek. A szakemberek visszajelzése szerint nehéz ebben a helyzetben szakmai munkát végezni, perspektívát adni a bántalmazott nőknek.

Félő, hogy a mostani helyzetben az áldozatok az iskolák bezárása, az orvosi rendelések és az alapellátás ügyfélfogadásainak szünetelése vagy beszűkülése miatt még kevésbé kerülnek a jelzőrendszer látókörébe.

A szociális és gyermekvédelmi ellátórendszerben dolgozók számos egyéb nehézséggel küzdenek a járványhelyzetben. Sok kérdésben hiányoznak a kliensek és a dolgozók védelmét biztosító pontos protokollok, szabályok. Egyes (például az elkülönítésre vonatkozó) rendeletek betarthatatlanok a rendelkezésre álló erőforrásokkal, infrastruktúrával.

A koronavírus okozta krízishelyzet hamarosan remélhetőleg megszűnik. A kapcsolati erőszak azonban velünk marad. Ezért kiemelten fontos a különböző támogató szolgáltatások együttműködése és az információ-megosztás. A rendszerben dolgozók tapasztalatai szerint a közvetlen kommunikáció és személyes kapcsolatok nagymértékben hozzájárulnak az együttműködés hatékonyságához, ezzel ellensúlyozva a bürokratikus folyamatok személytelenségét és lassúságát. Bár a protokollok előírják az együttműködést, és egy-egy településen jók a tapasztalatok. A szakemberek mégis sok negatív példáról számolnak be a szektorok közötti együttműködések esetlegessége és az információáramlás hiánya kapcsán.

A kapcsolati erőszakkal szembeni hatékony fellépés másik nagyon fontos eleme a kockázatelemzés. Ugyan sok nemzetközileg használt kockázatelemzési módszer és modell létezik, azonban Magyarországon az egységes kockázatelemzés hiánya a jellemző. A szakmai munkát csak a szociális szektor néhány intézményében támogatja olyan kockázatelemzési eszköz, amely az áldozatok veszélyeztetettségének a felmérését és a további támogató intézkedések meghatározását segíti elő.

A kutatási eredmények szerint a kapcsolati erőszak megelőzése és kezelése szempontjából kulcsfontosságú továbbá a szakemberek képzése és érzékenyítése. A képzési programokba fontos a gyakorlati szakemberek tapasztalatainak a beemelése. A rendszerben rengeteg elkötelezett, szakmailag felkészült szakember dolgozik, akik sokszor az intézményi megoldásokat kiegészítve, innovatív módon, együttműködésre és (ön)fejlesztésre törekedve végzik munkájukat. Az ő tudásuk megismerése, elismerése és terjesztése is kiemelt cél kell, hogy legyen. 

A magyar nyelvű kézikönyv innen letölthető.

Az angol nyelvű kézikönyv innen letölthető.

A radikalizmus és extrémizmus erősödése új nemzetközi trend. Megelőzése, a vonatkozó képességek fejlesztése és összehangolása nemzetközi és nemzeti érdek. A társadalmak ún. „sérülékeny” csoportjai, kiemelten a büntetett előéletű és büntetésüket letöltő személyek, különösen fogékonyak a radikalizálódásra és viszonylag könnyű célcsoportot jelentenek az extrém szervezetek számára beszervezhetőség szempontjából.

A radikalizáció és extremizmus erősödése új biztonsági kihívás Magyarországon is. Mértéke és jellege azonban lényegesen eltér a Nyugat-Európában tapasztaltaktól politikai, kulturális és történelmi okokból. Ennek megfelelően, a megelőzés és szakmai továbbképzés feladatai Magyarországon különböznek a Nyugat-Európában szükséges teendőktől. Az eltérő jellegű fenyegetettség és a kockázatok nyugat-európainál alacsonyabb foka ellenére azonban elengedhetetlen és kiemelt fontosságú a megelőzés és képességfejlesztés, amely a jelen beszámolóban ismertetett projekt keretében került megvalósításra.

„A radikalizáció megelőzése a büntetés-végrehajtási intézményekben” címet viselő kezdeményezés, egy még viszonylag ismeretlen terepre, a hazai büntetés-végrehajtási intézmények személyi állománya megelőzési képességeinek javítására koncentrált. Ezen belül célul tűzte ki a radikalizációval kapcsolatos kihívások feltárását, valamint a megelőzés és kezelés kapcsán megjelenő igények és szükségletek beazonosítását.

A projekt lebonyolítója az Alapítvány a Népirtás és Tömeges Atrocitások Nemzetközi Megelőzéséért volt. Az Európai Unió Belső Biztonsági Alapja által támogatott kezdeményezés keretében először öt büntetés-végrehajtási intézetben mértük fel az állomány körében a radikalizáció felismerése, megelőzése és kezelése terén megfigyelhető képességeket. A második szakaszban a helyi igényekre szabott képzést nyújtottunk a képességek további fejlesztése céljából. A harmadik szakaszban úgynevezett „életinterjúkat” készítettünk el a fogvatartottak körében abban bízva, hogy a személyes élettörténetek megismerése révén jobban meg tudjuk érteni a radikalizálódás okait. A három szakasz végén egy-egy elemzésben számoltunk be tapasztalatainkról.

Összességében tehát elmondható, hogy nem csak kutatási tevékenység révén kívántunk információt gyűjteni a radikalizáció és extremizmus jelenségéről. Ezen túlmenően arra is törekedtünk, hogy képzési tevékenység révén fejlesszük a radikalizáció felismeréséhez és megelőzéséhez szükséges képességet, ezzel is támogatva és felgyorsítva az állomány reagálását.

Ez a kísérleti jellegű képzés és információgyűjtés különösen jelentős nemcsak a meglévő és sok szempontból érdemi szakmai tudással és tapasztalatokkal rendelkező személyzet szempontjából, hanem a BVOP területén tervezett, többezres nagyságrendű személyi állomány bővítése és megfelelő kiképzése szempontjából is.

Ez az összefoglaló tanulmány a projekt egészéről ad áttekintést, összefoglalja a fő eredményeket és ajánlásokat fogalmaz meg.

Increase of radicalisation1 and extremism poses a new security challenge in Hungary, too. The extent and nature of this challenge, however, differs significantly from that faced by countries in Western Europe. Accordingly, the challenge of capacity building in terms of professional training to enhance prevention in Hungary is distinct from Western Europe. In spite of the different nature of threats and the lower level of risk posed by extremism in Hungary compared with Western Europe, the focus on prevention and skill development which took place in the framework of the project, as described in the present report, remains indispensable and has extraordinary importance.

The initiative titled “Prevention of radicalization in the prison-system” focused on a yet relatively unknown field, i.e. on improving the preventive skills of the staff working in Hungarian penal institutions. Exploring challenges related to radicalisation and identifying needs and demands arising in prevention and treatment were among the aims of the project.

The project was implemented by the Foundation for the International Prevention of Genocide and Mass Atrocities. Within the framework of the project that was supported by the European Union’s Internal Security Fund, we firstly assessed the skills that could be observed regarding the detection, prevention, and treatment of radicalization among the professional staff in five penal institutions. In the second stage, we provided training customized to local needs for the sake of developing these skills further. In the third stage, we conducted interviews known as “life story interviews” among the convicts on the assumption that coming to know the personal life stories can pave the way to a better understanding of the reasons behind radicalization. At the end of each of the three sections, observations are presented in the form of analyses.

All in all, we not only aimed at collecting information about radicalisation and extremism by research activities. Additionally, efforts were taken to improve skills required to recognise and prevent radicalisation through training activities also supporting and accelerating the reaction of staff. This experimental training and collection of information is extremely significant not only for the existing staff with meaningful professional know-how and experiences but also in terms of the planned increase and training of personnel by thousands of staff in the Hungarian Prison Service.

The present summary study provides an overview of the entire project, summarizes its main results and formulates recommendations. The results have been presented in the international conference organized in Budapest, 26 June, 2018.

The Summary Study can be downloaded here.

Ezen személyek és szervezetek egyaránt azon dolgoznak, hogy miként lehet hatékonyan megelőzni a konfliktusokat, illetve a feszültségeket hogyan lehet a párbeszéd útján, mindenki számára megnyugtató módon rendezni, akár egyének, akár csoportok között, a kisközösségek, az iskola, a család, az igazságszolgáltatás és az egyéb, támogató rendszerek szintjén.

2010 óta összesen négyen mondhatják az elismerést magukénak, mindannyian egyetemek és kutatóközpontok neves képviselői.

Idén egyedülálló módon egy egész csoport, a Foresee bizonyult érdemesnek a díjra. A díjat az Európai Fórum a közel 50 országot képviselő, több mint 300 fős nemzetközi konferenciáján adta át Tiranában, Albániában. A nemzetközi elnökség azzal indokolta döntését, hogy az elmúlt években a Kutatócsoport bebizonyította, hogy a resztoratív megközelítés nemcsak az igazságszolgáltatás egy lehetséges iránya, hanem ezt a szemléletet és gyakorlatot az oktatás, a települési közösségek és számos egyéb színterek felé is ki lehet terjeszteni. 

Mindezt egy olyan társadalomban vitte véghez, amely máig magán viseli a 20. század traumáinak hatását, ahol a hit önmagunkban, az őszinte párbeszéd erejében és az egymás iránti bizalomban sokkal sérülékenyebb, mint a nyugati demokráciákban.

Dr. Törzs Edit, az Európai Fórum a Helyreállító Igazságszolgáltatásért ügyvezetője a díj átadásakor a következőket mondta: “... fiatalok, innovatívak, dinamikusak és kreatívak, akik magas szinvonalú és nagyon hasznos tevékenységet végeznek, mely példaértékű a helyreállító igazságszolgáltatás további fejlesztésében. “

A Kutatócsoport 2008-ban kezdte meg működését. Alapítója és ügyvezetője Dr. Fellegi Borbála (kutató, képzett mediátor és facilitátor, szenior mediátor tréner, 2015 óta az amerikai székhelyű Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézetének egyetemi programjának oktatója - www.iirp.edu).

A Foresee sikeres működésének többek között az is a titka, hogy felismerte, hogy az összetett társadalmi problémákra önmagában egy szakma sem tud választ adni, így olyan munkacsoportot hoztak létre, amelynek tagjai különböző nézőpontból, eszközökkel és módszerekkel megközelítve, egymással együttműködve dolgoznak ki akciókat.

Minden projektben különböző tudományterületekről érkezők dolgoznak együtt, a kutatócsoportban elérhető szociológus, szociális munkás, jogász, közgazdász, kommunikációs szakember, közösségfejlesztő, kriminológus, informatikus elméleti és gyakorlati szakemberek.

Dr. Fellegi Borbála így nyilatkozott a díj kapcsán így nyilatkozott a munkájáról:

„Hiszek abban, hogy ha elég kitartóan kérdezünk, támogatunk, odafordulunk, valóban odafigyelünk a kérdésekre adott válaszokra és kibírjuk, hogy nem osztunk tanácsot , azaz nem akarunk okosabbak lenni azoknál, akikkel együtt dolgozunk, akkor csodálatos emberi és közösségi élményekben lehet részünk, amelyek az emberek egymáshoz fordulásából, kapcsolódásából és a bennük rejlő együttérzésből jönnek létre.
Tudjuk természetesen, hogy a különböző konfliktuskezelési módszereknek számos határa van, sokszor nem látjuk, hogy akik konfliktusban állnak egymással, tényleg megoldják-e ügyeiket akkor és ott. 
De akkor sem látok más lehetőséget a továbblépésre, mint beszélni, beszélgetni, gondolkodni, reflektálni és egymással megosztani.”

A díjról bővebben itt olvashat.

A frissen elnyert „Helyreállító Igazságszolgáltatásért”-díj apropóján dr. Fellegi Borbálával, a Foresee Kutatócsoport alapító-ügyvezetőjével beszélgettünk a vitarendezés alternatív módszereiről, a resztoratív szemléletről, mediációról vállalati és egyéb közegekben, és arról, hogy általában véve és konkrét esetekben hogyan lehetséges és hogyan érdemes a konfliktusokat kezelni.

Az Európai Fórum (European Forum for Restorative Justice – EFRJ) díját olyan személyek és szervezetek nyerhetik el, akik azon dolgoznak, hogy miként lehet hatékonyan megelőzni a konfliktusokat, és hogy a feszültségeket miképp lehetséges a párbeszéd útján, mindenki számára megnyugtató módon rendezni akár egyének, akár csoportok között. Idén egyedülálló módon egy egész csoport, a Foresee bizonyult érdemesnek a díjra. A nemzetközi elnökség azzal indokolta döntését, hogy az elmúlt években a Kutatócsoport bebizonyította, hogy a resztoratív megközelítés nemcsak az igazságszolgáltatás egy lehetséges iránya, hanem ezt a szemléletet és gyakorlatot az oktatás, a települési közösségek és számos egyéb színtér felé is ki lehet terjeszteni.

A „Helyreállító Igazságszolgáltatásért” díjat az alternatív vitarendezési módszereket alkalmazó konfliktuskezeléssel kapcsolatos munkásságotokért nyertétek el. Elmondanád, pontosan mit takar az „alternatív vitarendezés” kifejezés?

Az alternatív vitarendezés módszere kifejezetten arra való, és a kifejezés is arra utal, hogy bíróságon és hivatalos eljáráson kívül segítse a felek megállapodását egymással. Másrészt abban is alternatív, hogy megpróbálják nyertes-nyertes módon, vagyis mindenki számára megnyugtatóan rendezni a vitás helyzeteket. Ennek mindenféle alkalmazhatósága és módszere van, de azért alapvetően megkülönböztetjük a civil vitákat meg a büntetőügyek körüli, tehát sértett és elkövető közötti konfliktusokat.

Ti mivel foglalkoztok pontosan, milyen területeken alkalmazzátok ezeket a módszereket?

Mi civil mediátorokként büntetőügyekben nem, de lakóközösségekben, civil szervezetekben, börtönközösségekben vagy elítélt és családja között felmerült konfliktusokkal, illetve párkapcsolati, válási, iskolai közösségeken belüli, valamint szervezeti konfliktusokkal és cégek közötti ügyekkel is foglalkozunk. Arról szól ez az egész, hogy ne ügyvédek vagy hivatalnokok beszéljenek a vitás felek helyett, hanem maguk az érintettek üljenek le egy terembe, és mondják el, őket hogy érinti az esemény, hogyan hatott rájuk, ami történt, milyen érzéseik vannak ezzel kapcsolatban, és leginkább azt fogalmazzák meg, hogy mire van szükségük a jövőre nézve – és ezt egymástól hallhassák meg. Ebben a facilitátornak vagy mediátornak az a szerepe, hogy ezt a megbeszélést mindenki számára biztonságosan és konstruktívan levezesse, és eljuttassa a feleket odáig, hogy el tudják mondani azt, ahogyan ők látják a történteket, anélkül, hogy bárki megcáfolná a tapasztalataikat vagy érzéseiket. Vagyis elismerődjön, az egyes felek hogyan élték meg az adott helyzetet, és ezért utána mindenki tudjon arról beszélni, hogy ő mit vár a jövőre nézve, és ennek a következményeként aztán megállapodhatnak a felek valamilyen jóvátételben vagy megbékülési folyamatban.

A „resztoratív szemlélet” kifejezés mit takar?

Ahelyett, hogy rutinból elkezdenénk büntetni, és azt néznénk, hogy ki a felelős, milyen szabályt szegett meg, és mit érdemel azért, amit tett, mi arra koncentrálunk, hogy milyen kapcsolatok sérültek, kik az érintettek, mire van az áldozatoknak szükségük ahhoz, hogy jobban legyenek, és hogy a felelős oldal mit tudna jóvá tenni. A resztoratív azt jelenti, „helyreállító” – ez a helyreállítás itt nem elsősorban anyagiakban értendő, hanem leginkább a konfliktus által megtört emberi kapcsolatok lehetőség szerinti helyreállítására vonatkozik.

Említetted, hogy vállalati közegben is mediáltok, itt mik a legjellemzőbb konfliktusok, és ezeket jellemzően milyen módszerekkel lehet megoldani?

Az egyik visszatérő téma most a generációk együttdolgozásának témája, az, hogy például egy X-es egy Z-ssel hogyan tud együttműködni, és viszont. Sok esetben kérdéses, hogy tiszteli-e az idősebbet a fiatalabb, miközben a tisztelet ezekből a kapcsolatokból nem eltűnik, csak más értelmet nyer. Az ilyen témájú mediációkon erről lehet fontos beszélni. Hogy kinek mit jelent a tisztelet, ki mitől érzi azt, hogy tisztelve van, ki hogyan fejezi ki ezt.

Vannak más visszatérő témák is?

Az elismertség hiánya a másik ilyen nagy témakör: amikor egy munkatárs azt érzi, meggebed, erején felül próbál jól teljesíteni, mégsincs visszajelzés, csak akkor, ha valamit elront, akkor viszont azonnal. Ezekben az esetekben azt érdemes megnézni, hogy tudják-e az emberek, mi az, amit jól csinálnak, és hogy kapnak-e és adnak-e egymásnak elég visszajelzést.

Milyen általános tapasztalatokat tudnál megfogalmazni, esetleg vannak-e olyan „ökölszabályok”, amik általában mindenféle konfliktushelyzetben alkalmazhatók?

Ami általános tapasztalatként megfogalmazható, az az, hogy a konfliktusokat nem lehet gyorsan megoldani akkor, ha a kommunikáció és a közösségi kapocs nincs meg. Tehát ha engem nem érdekel az, hogy téged mi zavar, akkor továbbmegyek; ha kritizálnak vagy csúnyán bánnak velem, akkor lelépek – pláne az új generáció. Ezért nagyon fontos, hogy kialakuljon egy mindennapi kultúrája a visszajelzéseknek, a pozitív megerősítéseknek, meg általában annak, hogy tudjunk az egyet nem értéseinkről egymással úgy beszélni, hogy az ne egy tabu vagy stresszforrás legyen, vagyis ne dehumanizáljuk közben a másikat: ne veszítsem el én az értékemet attól, hogy esetleg valamiről mást gondolok, mint a másik. Lehet, hogy a jó megoldás éppen abból születik meg, ha meg tudjuk osztani egymással, hogy az adott dolgot ki hogyan látja másképp. Ha viszont elnyomjuk ezt magunkban, vagy elriasztjuk a másikat a másképp gondolkodástól, akkor ő azt magában tartja, ott gyűlik-gyűlik, és később egy apróságon kicsattan. A munkahelyi közegben nagyon fontos, hogy kiépüljön egy ilyen közösség, amit a mindennapi visszajelzésekkel, az egyet nem értések biztonságos közegben való átbeszélésével, például naponta nyitó- és zárókörök tartásával építhetünk. Ezek inkább konfliktusmegelőző gyakorlatok, de az a tapasztalatunk, hogy ha ezeket jól tudjuk használni egy munkahelyen, akkor azzal minimalizálódnak a konfliktusok, hiszen már korábbi szakaszban megoldódnak a problémák.

Milyen a jó mediátor? Hogyan viszonyuljon a mediáció résztvevőihez?

Támogatja az ügyfeleket és bízik bennük, abban, hogy ők pontosan tudják, hogy nekik mi fontos. És ha meg tudjuk őket erősíteni, és adunk nekik teret, akkor ők el fogják tudni ezeket mondani. Szem előtt kell tartanunk, hogy nekik nem kell a mi okoskodásunk.

Vannak-e megoldhatatlan helyzetek?

Ez jó kérdés, mert nehéz meghatározni azt, hogy mi számít sikernek. Régen azt mondták: az a sikeres mediáció, ahol születik megállapodás. Ma már inkább úgy látjuk, hogy van, amikor az a jó, ha nincs megállapodás. Példaként mondok egy olyan esetet, hogy folyton összeveszik két közeli munkatárs, emiatt áll az egész cég. A mediáció során kiderül, hogy összeegyeztethetetlenek az igényeik: ugyanis az egyikük, legyen X, azt fogalmazta meg, hogy neki szüksége van arra, hogy napi szintű kapcsolatban legyen a másikkal, míg a másiknak, Y-nak az a kívánsága, hogy X-től minél függetlenebbül, tőle távol dolgozhasson. Ebben az esetben azt látjuk, hogy nincs közös metszet, így itt mediátori hiba lenne az ő igényeiket összeegyeztetni próbálni. Ilyenkor ezt visszatükrözzük nekik, és annyi lesz az elért eredmény, hogy milyen jó, hogy ezt elmondták, és kiderült, és így megkapták a választ arra, hogy miért tűznek össze folytonosan. És az őszinte kimondás fontosabb hozadék, mint az, hogy legyen valami megállapodás. Van olyan is, hogy megállapodás születik, és aztán ez nem működik, mert valamelyik fél nem volt őszinte, vagy megváltoztak a körülmények. Viszont ha már a felek egy térben leültek, és vállalták azt, hogy 2–3 órán át végighallgassák egymást, és megosszák a másikkal a saját sérelmeiket és igényeiket, akkor már 90%-ban úgy állunk fel a végén, hogy „Ennek volt értelme” – ha másért nem, azért, mert legalább már tudom, hogy mit miért teszek. Sokszor az lesz az eredmény, hogy: „Ja, te nem is velem akartál kiszúrni!” És vannak nagyon szép pillanatok is: például elkezdenek egymás felé fordulni, és rájönnek, hogy hülyeségeken vitatkoztak, és van egy közös, pozitív kapocs köztük; és megerősödve azt mondják: „Ezt is megoldjuk!” Ez utóbbi a mediátori ideál, amit  ha nem is mindig, de sokszor látunk a szemünk előtt megtörténni.

Hogyan kell felkészülni a mediációra? Hogyan zajlik egy ülés?

Ha felmerül egy konfliktus, megkeresnek minket. Ilyenkor elmondjuk nekik, hogy mi nem adunk tanácsot, nekünk az a dolgunk, hogy ha a felek önként ezt szeretnék, akkor segítjük köztük a kommunikációt, és a közös pontok mentén segítünk megérteni a helyzeteket, és megállapodásra jutni, megfogalmazni azt, hogyan tudnák és szeretnék ezt a jövőben jobban csinálni. És ebben pártatlanul veszünk részt, titoktartás kötelezettsége mellett. Ha mindenkinek rendben van így, akkor élőben vagy telefonon előkészítjük a mediációt: az oda érkezők már tudják, kik vagyunk, hány órára ülünk le, és egyéb alapinformációkat is közlünk velünk előre, hogy ne érje őket váratlanul a helyzet, és ne traumatizálódjanak. Fontos, hogy a mediációs folyamatban való részvétel önkéntes, ér passzolni, és ér egyet nem érteni. Az elején tisztázzuk a kereteket, lefektetjük a beszélgetés szabályait. Ezután az ülésen a résztvevők egyenként elmondják saját álláspontjukat, megfogalmazzák azt, hogy nekik mi esik jól vagy rosszul, és megszakítás nélkül végighallgatják egymást. Az egyéni olvasatok meghallgatása már önmagában nagyon sokat segít.

És ezután mi történik?

Miután mindenkit végighallgattunk, összeáll a témalista, vagyis azok a témák, amelyekben fontos lenne, hogy döntést hozzunk. Nem az a cél, hogy mindent most beszéljenek meg, elég csak arra az egy-két témára koncentrálni, amiből rendszerint kipattan a konfliktus. Egy céges közegből vett példa: hogyan kommunikáljunk úgy a projekt ideje alatt, hogy ne akassza meg az egyikünk a másikat a munkában? A tapasztalat az, hogy ha már egy témáról beszélni kezdünk, akkor el fog kezdődni a közös, konstruktív problémamegoldás: „Jó, akkor mi lenne, ha hétfő és szerda reggelenként Skype-olnánk, és az előre megbeszélt időpontokon kívül nem foglak hívni?” A mediációs ülés végén megállapodást kötünk, ami mindenkinek vállalható, ezt aztán egy papírra is leírjuk, és ezt mindenki aláírja. Ez jogilag nem kikényszeríthető, de számukra ez a nyoma annak, hogy ezekről beszéltünk, erre jutottunk, és mostantól megpróbáljuk ezt így csinálni. Esetleg azt is megbeszéljük ilyenkor, hogy egy hónap múlva találkozunk, hogy ránézzünk, mi ment jól, és mi az, amin változtatni kellene, mert nem működött. Az a tapasztalatunk, hogy az emberek a saját döntéseiket mindig nagyobb arányban tartják be, mint ha egy külső személy vagy hatóság döntött volna a fejük fölött.

Mennyire más céges közegben dolgozni, mint mondjuk egy börtönben, elítéltekkel?

Minden szektornak megvannak a maga sajátosságai, nyilván nem mondhatjuk az, hogy ugyanazokkal az emberekkel találkozunk egy zsákfaluban, mint egy elittársasház lakóinál vagy egy multis közegben. De a 18 év alatt, amit ezen a pályán eltöltöttem, az volt a tapasztalatom, hogy bizonyos emberi folyamatok, szociálpszichológiai hatások, érzések és szükségletek sokkal hasonlóbbak, mint gondolnánk. A börtönben is nagyon hasonló narratívákat, folyamatokat lehet meglátni a döntéseik mögött, mint egy társasházi lakóközösségi mediációnál; vagy egy férfi, aki attól fél, hogy elhagyja a felesége, hasonlókat fogalmaz meg, mint például egy cégvezető, aki meg attól tart, hogy elveszíti a munkatársait. Mi az alapvető emberi érzések és szükségletek szintjén dolgozunk. Ehhez nem kell érteni azt, hogy mivel foglalkozik az adott cég, vagy milyen területen mozog az adott közösség. Nem szervezetfejlesztők vagyunk, és nem is jogászok vagy pszichológusok. Nekünk az a dolgunk, hogy mindenkire elsősorban mint „emberre” tekintsünk, és az egyéni motivációkat, érzéseket és szükségleteket hozzuk ki a felszínre. És ezek nagyon hasonlóak.

hrpwr.hu Farkas Nóra

Kontextus

A radikalizmus és extrémizmus erősödése egyre komolyabb biztonsági kihívás. Megelőzése, a vonatkozó képességek fejlesztése és összehangolása nemzetközi és nemzeti érdek. A társadalmak ún. „sérülékeny” csoportjai, kiemelten a büntetett előéletű és büntetésüket letöltő személyek, különösen fogékonyak a radikalizálódásra és viszonylag könnyű célcsoportot jelentenek az extrém szervezetek számára beszervezhetőség szempontjából. A negatív folyamatok megelőzéséhez elengedhetetlen a kockázatok felismerése, folyamatos és szakszerű figyelemmel kísérése és értékelése, a veszélyeztetett személyekkel történő szakszerű „foglalkozás”, a büntetésüket töltők rehabilitációjának és társadalomba integrálásának elősegítése, szélsőséges esetben a már radikalizálódott személyek számára opció kidolgozása és felkínálása a mozgalom elhagyására. A radikalizáció és extrémizmus erősödése új biztonsági kihívás Magyarországon is. Ma még nem kellően ismert, hogy milyen a hazai büntetés-végrehajtási intézmények személyi állományának felkészültsége az új kihívások megválaszolására, milyen új szükségletek és igények merülnek fel a képességek fejlesztésére. A megelőzéshez ezért fontos az új igények feltárása és felmérése, ugyanakkor. elengedhetetlen azonban az új kihívásoknak megfelelő, új képességek kifejlesztése és a vonatkozó továbbképzési tevékenységek hasznosságának és hatékonyságának tesztelése is, amelyek tapasztalatai alapján a megelőzési képesség javítása felgyorsítható és szélesíthető.

Célkitűzések és módszertan

A program alapvető célja a hazai büntetés-végrehajtási intézmények képességeinek fejlesztése a radikalizáció megelőzése területén. Ennek érdekében a büntetés-végrehajtási intézmények személyi állományával folytatott fókuszcsoportos beszélgetések alkalmával felmérésre kerülnek a helyi igények és kihívások, amelyek egy nemzetközi konferencián kerülnek bemutatásra. Az összegyűjtött hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján pedig kidolgozásra kerül a büntetés-végrehajtási intézmények személyi állományának nyújtandó képzés tartalma. A 2+1 napos képzés lehetőséget nyújt a személyi állomány azon képességeinek erősítésére, amelyek a radikalizáció megelőzésére szolgálnak. Az életútinterjúk során a fogvatartottak számára lehetőségük nyílik élettörténetük elmesélésére, amelyből szerzett tapasztalatok hozzájárulnak a fogvatartottak szélesebb körének rehabilitációjához és reintegrációjához.  A program eredményeit egy angol és magyar nyelven is elérhető tanulmány összegzi, amely egy zárókonferencia keretében kerül bemutatásra hazai és nemzetközi szakértők előtt.

Forrás: www.genocideprevention.eu/projects/prisonproject/

A projekt célja az ügyvédi segítség igénybevételéhez való joggal kapcsolatos 2013/48/EU irányelv és az Európai Bizottság a büntetőeljárások terheltjeinek költségmentességével kapcsolatos ajánlása érvényesülésének vizsgálata öt európai uniós tagállamban, illetve az e jogokkal kapcsolatos jó gyakorlatok meghatározása. Emellett a projekt célja a büntetőeljárás szereplői közötti párbeszéd előmozdítása, valamint annak elősegítése, hogy minél szélesebb körű ismeretekkel rendelkezzenek az ügyvéd igénybevételéhez és a költségmentességhez való joggal kapcsolatos nemzetközi és európai uniós standardokról.

A projekt részét képezi országonként 150 lezárt büntetőügy iratainak elemzése, illetve interjúk készítése a projekt témájában érintett szakemberekkel, jogalkalmazókkal, valamint workshopok tartása az érintett szakemberek számára.

A projekt az Európai Unió támogatásával valósul meg.

A projekthez kapcsolódó konferenciát mintegy 80 fő részvételével a Rendészettudományi Karon tartottuk. A megjelenteket prof. dr. Ruzsonyi Péter bv. dandártábornok, a Büntetés-végrehajtási Tanszék vezetője és prof. dr. Kerezsi Klára, a Rendészettudományi Doktori Iskola vezetője köszöntötte. Előadóink között üdvözölhettük Juhász Attila bv. ezredest, aki a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet reintegrációs munkájáról beszélt, míg dr. Fliegauf Gergely az OPCAT Bizottság tevékenységét mutatta be. Prof. dr. Ruzsonyi Péter a büntetés-végrehajtási tisztek neveléséről, képzéséről tartotta meg előadását. A délután folyamán Fekete Márta és Somoskői Dániel számolt be arról a kutatásról, melynek célja a jó gyakorlatok összegyűjtése és elemzése volt. A Váltósáv Alapítvány reingetrációs tevékenységét Lindner Lídia ismertette, míg Negrea Vidia a resztoratív technikák alkalmazásának lehetőségeiről szólt. A konferencia programját színesítette az Oláh Attila r. hadnagy által vezetett intézkedéstaktikai bemutató.

Május 3-án külföldi vendégeinkkel a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetébe tettünk szakmai látogatást, ahol Pesti Ferenc bv. ezredes, parancsnok és munkatársai segítségével kaphattunk árnyalt képet az intézet működéséről, az itt zajló pedagógiai munkáról. E látogatás jó kiindulópontul szolgált a projekt során elkészítendő pilotprogramhoz, melynek kidolgozásában a Magatartástudományi és Módszertani Tanszék oktatói is részt vállalnak.

Céljuk, hogy szakmai közösségként egymás segítésére és fejlesztésére lehessenek, s erőforrásaikat mobilizálni tudják szükségben lévő intézményeink érdekében.

A Szakmai Napon a nagyfokú érdeklődés mellett intenzív közös gondolkodásra, párbeszédre, visszajelzésekre és továbbtervezésre is lehetőség nyílt a megjelent segítők és pedagógusok között, előtérbe helyezve a békés, mindenkit bevonásra ösztönző és a kapcsolatok megerősítésére építő konfliktuskezelési módszereket.

A Szakmai Nap és a kollégák visszajelzései számunkra megmutatták, hogy a resztoratív szemléletnek és gyakorlatoknak teljes mértékben helye és fontos szerepe lehet az egyházi iskolák mindennapjaiban is.

Az előadások között Fellegi Borbála a resztoratív és mediációs esetekből kirajzolódó megbocsátási és megbékélési folyamatok gyakorlatáról, lehetőségeiről és korlátairól tartott előadást.

A rendezvény az "interdiszciplináris érzelemkutatás" sorozat egy újabb mérföldköve, amely Magyarországon egyedi és innovatív módon hív eltérő területekről össze együtt gondolkodó embereket, hogy egy-egy központi témáról saját gondolataikat megosszák és tanulhassanak egymástól. Valódi interdiszciplináris közös tanulás, amely gondolatébresztő forrás a további munkához.

A workshop programja itt megtekinthető.

Hivatkozás a cikkre:

Z. Papp Zs., Fellegi B., Szegő D. (2016), Constructive and destructive dialogues between victims and offenders: Testing the Needs-Based Model of Reconciliation in a restorative justice setting. Alkalmazott Pszichológia (Applied Psychology), 16(4):93–112.

A konferencia honlapja itt elérhető.

A konferencia előadás absztraktja:
„A konfliktuskezelés univerzális megközelítése? A resztoratív szemlélet alkalmazási lehetőségei multikulturális környezetben”
Zsuzsanna Z. Papp, Borbála Fellegi, dr.

Az előadás célja a resztoratív szemlélet multikulturális környezetben történő alkalmazhatóságának megvitatása, és olyan esetek bemutatása, melyek gyakorlati jó példának tekinthetőek. A helyreállító igazságszolgáltatás egy alternatív konfliktuskezelési szemlélet, amely a normasértésre a felek közti, független facilitátor által létrehozott párbeszédre épít. Kezdetnek a kultúra szerepéről esik szó általánosságban a konfliktusok során, és a resztoratív módszerekkel kapcsolatban. Példákon és elméleti összefoglalásokon keresztül vizsgáljuk meg azon kihívások körét, melyet a kultúrák különbözősége támaszthat egy resztoratív folyamat során (mint például konfliktusforrások, kommunikációs akadályok, eltérő célok és prioritások). Kutatások és facilitátorok feljegyzései (Törzs, 2014) egyaránt azt mutatják ugyanakkor, hogy a resztoratív módszerek heterogén kulturális környezetekben is hatékonyak. Ezért az előadás második részében azokra az univerzális igényekre fókuszálunk, melyek általánosak minden konfliktusban, valamint a resztoratív igazságszolgáltatás ezekre adott válaszaira (értékek, elvek, kommunikációs normák). Végül a resztoratív megközelítés iskolai megelőzésbeli lehetőségeiről esik szó. A Foresee Research Group által folytatott esettanulmányok is bemutatásra kerülnek.

A workshop összefoglalója:

Resztoratív módszerek az oktatásban

Fellegi Borbála, dr., Zsuzsanna Z. Papp

A helyreállító igazságszolgáltatás a konfliktusokat általános emberi kapcsolatoknak tekinti. Megközelítésmódja, elvei és technikái nem csak a sérelmek kezelését, de azok jövőbeni megelőzését is központi elemnek tekintik. Az interaktív workshop során a résztvevők megismerkednek ezekkel az elvekkel, és azok iskolai környezetben történő alkalmazhatóságát vizsgálják meg együtt. Resztoratív kérdések és párbeszédelemek, valamit konkrétabb eszközök, mint a helyreállító intervenció vagy a békítőkör egyaránt bemutatásra kerülnek.  Esettanulmányok, csoportos feladatok, párbeszédek egyaránt részét képezték a workshopnak.

http://www.migraciokutato.hu/hu/2016/06/06/preventing-violent-radicalisation/

The Migration Research Institute and the National University of Public Service held a workshop on preventing violent radicalisation.

Mr Péter Tálas, dean of the Faculty of International and European Studies stressed the importance of workshops alike when pointing to the fact how common people have a limited knowledge regarding the roots and effects of the phenomena, being provided with a chance of getting in touch with the topic only through media. The workshop’s moderator Ms Hanga Sántha on behalf of the Migration Research Institute added that it is essential for all of us to understand the processes since radicalization keeps strengthening regardless of the underlying ideologies.

Mr Steven Lenos, a Dutch representative for Radicalisation Awareness Network (RAN) expressed his views first in his presentation. He talked about RAN as a network of networks which supports bottom-up methods and lets practitioners and policy-experts work together against radicalisation in Europe. He stressed out the importance of the operative co-operation at an intra-EU level as well as with third countries and added that outcomes shall be shared with external actors as wide as possible. About radicalisation as a phenomenon he said it is a process with possible ways and there is no simple list of indicators for that. The families and communities that are often referred to as hotspots of radicalisation are more like victims of the atrocities around violent acts and according to Mr Lenos these local level communities are the keys to prevent radicalisation. In relation to this he highlighted that schools and educators have important roles in preventing violence as children become citizens and there are values that can be learned through education. Thereupon he drew up the steps which local network may establish through: first one has to identify the convenient level of intervention, likewise the reason of establishment and its contributing actors (taking Western-European samples more informal sublevels, like individuals, teachers, researchers, could be more effective in practice, and efficiency may further developed if the least executive counterparts are preferred). As he said “a network is a living organism which needs to be cured.” There is much that the educational institutions can do against hate speech and spreading intolerance in Hungary: however, external actors, like the police or the government has to leave the space for the schools to give so that they can express how they interpret certain phenomena and what they should do against that (“more option, less order”).

DSC_9947-2

Ms Borbála Fellegi, executive director of Foresee Research Group also emphasized bottom-up methods against radicalisation because their authenticity ensures commitment from the local communities, namely the civil society and the schools. However, she warned, to support their bridging role they need partners of different kind. One shouldn’t keep focusing just onto “deficits” (what the problem is) but rather to “gifts” (what we personally can do) instead. If there is a solid ground where to start from, commitment may overcome compliance. She underlined that hearing the stories and stepping back from preventing personal unfolding seems to be a must for the success. According to her expertise radicalisation is just the tip of the iceberg. Professionals have to work for discovering which is invisible for the first sight. The stories of individuals should be told because those are just as important as global goals. She added if individuals feel self-importance and potential for positive contribution, he or she may join to any initiative.

Mr Áron Somoskövi from the Hungarian Counter Terrorism Centre agreed that it is important to raise local awareness and to maintain the security of the local communities as well as to concentrate on the individuals in the process of radicalisation. However, there is a definite need for early-warning and timely information which both requires awareness raising and extensive cooperation network. Though it is self-evident that the persons themselves should be targeted first and intervention from the law enforcement agencies shall remain ultimate, sometime this latter is unavoidable. He agreed that it is not absolutely necessary to cooperate with the leader of a community, since radicalization is something personal too.

Mr Mihály Kovács from the Hungarian Prison Service explained the situation of Hungarian prisons in connection with violent radicalisation. He said that the ratio of inmates with foreign background in Hungarian prisons is around 4% which is at least 10% lower than in Sweden, France or the UK. Although Hungarian prisons do not keep track of the inmates’ religious beliefs, based on their descent, a little less than 300 convicts may be associated with the Muslim religion. Inmates normally hold together on geographical basis, rather than on a religious one (unlike in the US, no gangs exist). The statistics show that violent radicalisation is not significant in Hungary, but the prisons’ job is to enhance cooperation among respective counterparts (e.g. the Hungarian Islamic Community), to collect and share information within the same circle of professionals, to concentrate on early warning, identification and prevention via studying international practices, as well as to regularly train their staff and to place the inmates correctly. He underlined that there is an existing good cooperation in this regard among several law enforcement and national security agencies (e.g. Counter-Terrorism Office, Constitution Protection Office, National Protection Service, National Police Headquarters and Centre against Organized Crime) in Hungary.

Questions referred to the existing level of cooperation among different counterparts in preventing radicalization in Hungary as well as to good samples in Europe (e.g. Finland, Czech Republic). To accelerate the process of joint thinking, the Migration Research Institute offered to congregate all the professional counterparts working in the field of radicalization prevention in a few weeks for holding a kick-off meeting at an operational level.

The implication of the combination “Policymaker / teaching unit / security environment / education” is essential to the sustainability of results while it also shows the willingness of partners to approach the form and content together with the security constraints that are added to the already highly specialized and individualized educational support necessary for the young offenders. With ESM-YA project we will get the chance to extend activities towards the specific problems of young offenders (non behavioural attitudes, mental health, violence,...). Together with the different partner organizations we will create new procedures for new practices. After a period of implementation of these procedures we hope to give adequate recommendations for further situations in regard of Education for Sentenced Minors and Young Adults (ESM-YA).

Presentation of the Hungarian partners: www.euro-cides.eu/ESM-YA/upload/hu.pdf

Website of the project: www.esm-project.euro-cides.eu/news/news.php

A workshop első napján a „Deradikalizáció Munkacsoport Jó Gyakorlatok Deklarációja” c. munkadokumentum tartalmának megvitatására koncentráltak a résztvevők, melynek célja a munkacsoport négyéves tapasztalatainak összegzése és a területen dolgozók által osztott közös szemlélet és irányelvek megfogalmazása volt. A dokumentum jó alapot adott az inspiráló szakmai beszélgetésekre és véleménycserére a résztvevők között. A második műhelymunka napon a jelenlévő szervezeteknek új módon nyílt lehetőségük a bemutatkozásra, akiket arra kértek, hogy egy-egy eset bemutatásán keresztül ismertessék meg a résztvevőket munkamódszereikkel. Az esettanulmányokon keresztül a hallgatóságnak lehetősége nyílt a közös gondolkodásra és remek színtere volt ez a módszertani tapasztalatok megosztásának is.

A dán Jesper Holme és német Silke Baer multikulturális környezetben élő fiatalokkal zajló munkájukról számoltak be, míg a norvég Andreas Nelson két esetet mutatott be a rendőri munka szemszögéből. A magyar Kiss-Lukasik Tímea drogfüggő fiatalokkal végzett kalandterápiás módszerekkel ismertette meg az érdeklődőket. Ola Saleh, a szír származású svéd kutató és gyakorló szakember a gender szemlélet fontosságáról beszélt, a svéd Hakan Jarva pedig a szekták neuro- és szociálpszichológiájának kérdéseibe engedett betekintést. A finn mediátor Miriam Attias a multikulturális környezetben szerzett közösségi mediációs tapasztalatait osztotta meg. Hozzá csatlakozott a Foresee Kutatócsoport munkatársa, Z. Papp Zsuzsanna is, akivel a resztoratív igazságszolgáltatás módszereinek lehetőségeit vitatták meg a deradikalizáció és a konfliktusok békés rendezésének terén. Később a hazai helyzetről is ő adott körképet. A szakemberek közt zajló párbeszédek ugyanolyan élénkek voltak, mint Budapest utcái és romkocsmái, amelyet a kíváncsi résztvevők is bejártak a közös vacsora után, a fent említett lelkes Foresee önkéntes vezetésével.

A projekt során  az intézmény valamennyi munkatársa és a neveltek is megismerhették, a resztoratív módszereket. A projekt tapasztalatai kiemelkedő lehetőségeket jelentenek nemcsak az intézet szereplői, hanem a gyermekvédelem és a büntetés-végrehajtási egyéb intézményei számára is, nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi szakterületen is.

Az első napon a bemutatkozó előadásokat és a nyitó kört követően egy rövid, de igazán rendhagyó és érdekes rádiós műsort hallgathattak meg a résztvevők, a Váci Fegyház és Börtönben alakult Börtönrádió felvételét, aminek készítői számára a konferencia résztvevői is tudtak üzenetet küldeni a börtön falai közé. Emellett Hajdú Judittól, a projekt egyik vezetőjétől betekintést nyerhettünk a rádió működésébe és a hosszú távú terveikbe. Ezt követően Benedek Gabriella és Héra Gábor bemutatta a kakucsi akciókutatás legfontosabb módszertani és szociológiai kérdéseit. Majd Katrin Kremmel és Dr. Christa Pelikan mutatta be a bécsi úgynevezett Gemeindebau szociális lakásokban végzett munkájukat, melynek során a német illetve a bevándorló lakók közötti konfliktusok megoldására törekednek, resztoratív eszközökkel. A résztvevők mindkét projekthez kapcsolódva megtekinthettek egy-egy rövid dokumentumfilmet, melyeknek köszönhetően még megfoghatóbbá, átláthatóbbá váltak a helyi problémák és sajátosságok.

A második napon először az IRKS (Institute of the Sociology of Law and Criminology) számolt be áttekintő eredményeiről Ausztriában. Ezután egy „fish-bowl” beszélgetés következett, melyben Dr. Bodrogi Beáta kérdései mentén Dr. Győrfi Éva beszélt az ALTERNATIVE további alakulásáról, a kutatás közben felmerült szükséges változtatásokról, a projekt szakmai tanulságairól és nehézségeiről, illetve a falu lakóinak visszajelzéseiről. Ezt követően három kiscsoportos beszélgetés, gondolkodás kezdődött szakpolitika, gyakorlat és kutatás témában, előre meghatározott kérdésekből kiindulva és moderátorok segítségével, akik Szegő Dóra és Héra Gábor voltak a Foresee, Katrin Kremmel pedig az IRKS részéről. Fontos kérdéskör volt többek között az akciókutatás politikai mivolta, a kutatásban résztvevő helyi lakosok csendet megtörő történeteinek következménye, esetleges veszélyei. Hogyan kezeljék jól a kutatók ezeket és a kutatás folyamán folyamatosan felmerülő kényes kérdéseket, hogyan védhetik a sérülékeny helyzetbe került személyeket, még a kutatás színhelyének elhagyása után is? Milyen módon cserélődhet fel az áldozat és az elkövető helyzete?

Az ebédszünetet egy „szintetizáló” kör követte, ahol az ALTERNATIVE kutatócsoport tagjai öt percben, nagyon különböző perspektívából összefoglalták a projekt számukra legfontosabb következtetéseit, majd közös következtetések levonása, a két napos workshop során felmerült inspirációk, továbbgondolások megbeszélése következett és végül a záró kör. Itt először mindenki a záró gondolatát osztotta meg, az utolsó körben pedig workshop adta érzelmeiket. Az utolsó blokk különlegessége egy festő, Balogh Tibor folyamatos munkája volt a teremben. A festmény alapjául a körökben elhangzottakat és a helyreállító igazságszolgáltatás fogalmát használta fel és az így készült különleges kép egy-egy bekeretezett példányát búcsú ajándékként mindenki hazavihette emlékbe.

A workshopon készült képek innen elérhetők.

A workshop videója innen elérhető.

A workshop meghívója innen elérhető.

A beszámolót készítette: Czifra Judit és Steinsits Rita

The conference is organised by the Foresee Research Group in partnership with the Institute for the Sociology of Law and Criminology (IRKS), within the framework of the ALTERNATIVE Project (Restorative justice in intercultural settings - 2012-2016, Consortium leader: KULeuven - Leuven Institute of Criminology (LINC), receiving funding from the European Union’s Seventh Framework Programme (FP7) for research, technological development and demonstration under grant agreement no. 285368)

What is the potential of the restorative approach to conflict resolution in promoting peaceful co-existence in communities known as intercultural contexts in the CEE region?

Under which conditions and in what specific ways may restorative practices (such as mediation, conferencing and peacemaking circles) support communities described as intercultural context.

With whom?

This workshop intends to make a link between 1.) professionals dealing with peaceful conflict resolution techniques (e.g. mediators, restorative practitioners), 2.) stake-holders affected by or responsive to conflicts in intercultural contexts (e.g. policy makers, representatives of municipalities, minority representatives) and 3.) fellows from the research/academic field.

Why?

The aim of the workshop is to present the preliminary findings from Hungary and Austria – the two action sites within the ALTERNATIVE project dealing with conflict-resolution in intercultural communities – and to offer space and time for critical discussion and further input for the research.

What do we attempt? 

During these two interactive days we shall think loudly and collectively on the intersections of restorative justice and intercultural settings as well as giving meaning to safety, security, justice, community, exclusion, minorities and participation – that constitute the conceptual fabric of the ALTERNATIVE project.

How?

1. Researchers and practitioners introduce the action research sites and show films from the locations.

2. Presentations on the state of arts and on the preliminary findings, facilitated by an invited opponent expert (in a fish-bowl setting) followed by a concluding round-table of the involved researchers.

3. At certain points participants can reflect and contribute in circle-discussions and thematic workshops. Furthermore, there will be an open space for exhibitions or pitch talks, where each participant can briefly summarise her mission/activities and voice her message. 

The language of the workshop is English. 

The researchers’ team:

From the Foresee Research Group (Hungary):

László Balla, Gabriella Benedek, dr. Borbála Fellegi, Gábor Héra, Gyula Galyas, dr. Éva Győrfi, Koppány Kelemen, Szilvia Süki-Szíjártó, Dóra Szegő

From the Institute for the Sociology of Law and Criminology, IRKS (Austria):

Katrin Kremmel and dr. Christa Pelikan

How can you register?

Registration for participation is FREE of charge.

But you need to register online here.

The link to the online registration:

http://survey.foresee.hu/index.php?sid=38826&newtest=Y&lang=en

The number of participants is limited to 35.

Please register online well in advance, since registration is confirmed on a first come, first served basis.

Deadline for registrations: 20 October 2014

Bursaries

You would like to come but have limited budget for travel and accommodation?

You can apply for one of the 10 bursaries to get contribution to the travel and/or accommodation costs.

Application for bursaries is possible online here:

http://survey.foresee.hu/index.php?sid=38826&newtest=Y&lang=en

Deadline for bursary applications: 26 September 2014

Decision is announced before 5 October. 

And don’t forget: this is a chance for You disseminating your activities!

We welcome any kind of material that you would like to share with the other participants about your organisation or projects (reports, leaflets, books, posters etc.). For that, an open space will be created on Friday afternoon after the welcome, so bring anything that you think others would be interested in! We’ll also provide space for thought provoking talks in elevator-pitch style (“Summarise and stage your message in 6 minutes”).

For more information, please contact: Dr. Borbala Fellegi (director of the Foresee Research Group) at borbala.fellegi@foresee.hu

RAN jó gyakorlatok disszemináció

A Békítőkörökről bővebben itt olvashat.

E körök célja minden esetben az, hogy a résztvevők megértsék az okokat, amelyek a konfliktushoz elvezettek, elmondhassák és szembesüljenek annak hatásaival magukra és kapcsolataikra nézve, és közösen kidolgozzák a jövőre nézve mindenki számára megnyugtató megoldást, azaz a jóvátétel módját, valamint e konfliktus jövőbeni megelőzését.

A kiadvány elsőként bemutatja a békítőkör módszer sajátosságait a mediációval és konferencia-módszerrel összehasonlítva, majd pontról pontra végigveszi a békítőkörök előkészítéséhez és levezetéséhez szükséges lépéseket. A kiadvány második részében magyar, belgiumi és német esettanulmányokat olvashatunk tíz megvalósított békítőkör folyamatáról különböző bűncselekmények esetén. A kézikönyv egy szakirodalom-gyűjteménnyel, illetve egy körök előkészítéséhez és levezetéséhez segítséget nyújtó, kivehető segédlettel zárul.

Jelen kézikönyv a „Békítőkörök Európában" c. Európai Unió által támogatott projekt keretén belül készült (JLS/2008/JPEN015-30-CE-0267156/0039). 

A kísérleti program 2011 szeptembere és 2013 májusa között, három ország partnerségében jött létre.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal, valamint a  megyei kormányhivatalok együttműködésében megvalósuló projekt Magyarországon Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Baranya és Hajdú-Bihar megyékben az Országos Kriminológiai Intézet partnerségében és a Foresee Kutatócsoport vezetésével valósult meg.

A kísérleti projekt Németországban Tübingen és Reutlingen tartományokban, a Tübingeni Egyetem Kriminológiai Intézetének vezetésével, Beligumban Flandriában pedig a Leuveni Katolikus Egyetem Kriminológiai Intézetének vezetésével valósult meg. A nemzetközi konzorciumot Prof. Elmar Weitekamp vezette a Tübingeni Egyetem képviseletében.

A kiadvány teljes szövege pdf formátumban e linken letölthető.

A beszámolót készítette. Z. Papp Zsuzsanna.