5 és fél eves Anna lányom legjobb barátnőjénél, a 7 éves Magdánál aludt egy éjszaka. A jóhangulatú vacsora és fürdés után a meseolvasáskor Magda – mindenki számára megmagyarázhatatlanul – vigasztalhatatlanul sírni kezdett, képtelen volt abbahagyni. Anna kérte, hagyja abba, de nem hagyta, így – mivel Anna már nagyon szeretett volna aludni – kiment egy másik szobába, majd visszament, majd újra kiment, majd újra visszament, és azt mondta Magdának: „lehet, hogy máskor nem fogok nálatok aludni.” Majd nagy nehezen elaludtak.
Másnap mindkét lány mosolygósan ébredt, és együtt “őszöltek” a kertben. Anna – mikor mindezt otthon elmesélte nekünk – elmondta, Magda biztosan rá volt mérges, mert más mesét szeretett volna, és igen, lehet, hogy máskor nem akar náluk aludni, mert Magda nem volt kedves.
Még aznap azonban egy email várta Annát a postaládámban Magdától:
„Kedves Anna!
Azért írom ezt a levelet, hogy ne legyél szomorú a tegnap esti ittalvás miatt, és máskor is aludj nálunk.
Sajnos nagyon szomorú lettem este és nem tudtam megnyugodni, mert azt
éreztem, hogy anya mérges rám. De nem miattad lettem szomorú, nem
tudom, hogy mitől. Ígérem, ha legközelebb együtt alszunk, akkor jobban figyelek rád.
Van egy új királylányos mesekönyvem, és szeretném, ha együtt megnézegetnénk.
Jó őszölést!
Magda”
Anna még aznap diktált egy levelet Magdának:
“Kedves Magda! Semmi baj. Szívesen alszom nálatok máskor is. Sok puszi, Anna”
Ez a kis történet számomra arról szól, hogy kisgyermekek milyen spontán módon képesek azokra, amik valahogy felnőtt korunkra egyre nehezebbé válnak:
- saját szükségleteink felismerése, megfogalmazása
- a másik szükségleteinek “meghallása”
- a felelősségvállalás és a bocsánatkérés lehetősége
- és annak tudatosítása, hogy kötődünk egymáshoz – akkor is, amikor konfliktusba kerülünk, és akkor is, amikor ezt megpróbáljuk jóvátenni és kapcsolatunkat újra megerősíteni.
Szülőként ezt bátorítom gyermekeimben, és felnézek rájuk tiszta kommunikációjukért – még ha néha nehéz is szembesülni őszinteségükkel.
És ebben hiszek akkor is, amikor a resztoratív szemlélet szerint igyekszem megtört kapcsolatokat helyrehozni, és embereknek segíteni megélni, hogy mit is adhatnak egymásnak, ha őszintén beszélhetnek arról, nekik mi volt leginkább nehéz egy adott konfliktusban, és ha mindemellett képesek meghallani azt is, amit a másik érez és mond.