Körbeültünk, Dominik középre.

Megkértem, mondja el, miért is van körülötte állandóan balhé, és megkértem az osztályt, ne szakítsák félbe, majd utána ők is elmondhatják a véleményüket.

Dominik elmondta, hogy őt az osztálytársai állandóan piszkálják, csúfolják, lebuzizzák (bocs, de így hangzott el).

Az osztály elmondása szerint, Dominik különc, semmiféle szabályt nem tart magára nézve kötelezőnek, izgága, pukkancs. (Míg ezeket elmondták, úgy kellett csitítanom őket, egymás szavába vágtak, a végén szinte le kellett lőni őket, hogy na, most már elég.)

Arra már nem emlékszem hogyan folytattuk tovább, arra viszont igen, hogy az utolsó mozzanat az volt, hogy külön külön megkérdeztem Dominikot is meg az osztályt is, mit tudnak vállalni.

Dominik vállalta, hogy mielőtt pukkancskodna, előbb megpróbál elszámolni 10-ig, és megpróbálja betartani a szabályokat is, és el fog járni a pszichológushoz.

Az osztály vállalta, hogy nem fogják csúfolni, és amikor pukkancskodik, megpróbálnak segíteni neki, vagy legalábbis nem hergelik tovább.

Én vállaltam (mivel ők bíztak bennem és partnerek voltak ebben a beszélgetésben), hogy megbeszélem az osztályfőnökükkel, hogy mégis vigye el őket osztálykirándulásra (amiről a sok konfliktus miatt lemondott).

Végül is happy end lett, a tanévből még hátralevő 1 hónap alatt nem került sor fegyelmi tárgyalásra, és osztálykirándulni is elmentek.

(Az esetre a Foresee klima+ projektje keretében Hadnagy Márta hívta fel a figyelmünket, írása erről és egy másik, hasonló esetről itt olvasható.)