A Foresee ügyvezetője november 11-én, a konfliktuskezeléssel és diszkriminációval foglalkozó Társadalompolitikai Párbeszéd Műhely szekció – kerekasztal programjában vett részt, „A konfliktuskezelés komplexitása, a diszkrimináció elleni küzdelem nemzetközi és hazai módszerei” című előadás résztvevőjeként. A szekció iránt nagy volt  az érdeklődés, és folyamatosan sokan vettek részt a négy témában meghirdetett kerekasztal  vitákban.

Fellegi Borbála Előadásában szó esett a Foresee közösségi konfliktuskezelői tevékenységéről és a kapcsolódó kutatások eredményeiről.

Az előadásban kiemelésre került a közösségi konfliktuskezelés folyamatjellege, hogy a felek közötti leülés csak egy apró része egy hosszú folyamatnak, ami a megkereséstől és meghívástól az előkészítésen és szükségletfelmérésen, majd az ülés(eken)  át az utánkövetésig halad. Az egyes fázisok hosszúsága, intenzivitása, elsődlegesen az érintett közösség saját állapotától és sebességétől függ. Tehát minden esetben egyedien és a célcsoport jellegét maximálisan figyelembe véve kell megoldásokat kidolgozni az érintett közösséggel szoros együttműködésben. A diszkriminációként címkézett konfliktusokban már eleve nehéz a pártatlan közvetítés, hiszen a diszkrimináció egy tünetjelenség, ennek említése a másik (diszkriminációval vádolt fél) defenzivitását és önigazolásait fogja előidézni, és nem az őszinte, szükségletekről szóló párbeszédet serkenteni. Fellegi Borbála kitért arra is, hogy a konfliktusokat sokszor címkézik „etnikai” konfliktusnak, holott számos esetben „csak” az együttélés nehézségéről van szó. Míg az előző erőteljesen értékkel telített és nehéz benne a párbeszéd kialakítása, addig az utóbbiban sokat segíthetnek a problémafeltáró körök, megbeszélések, egymás érzelmeinek, szükségleteinek, félelmeinek és lehetőségeinek mélyebb megismerése. Végül, a konfliktuskezelés legfontosabb feladataként említette, hogy mindenkelőtt személyekkel és nem intézményi és egyéb kötődésekkel ülő képviselőkkel kell leülni. A facilitátor dolga az, hogy az asztal körül ülő személyeket arra kérje, szubjektív érzéseiket és gondolataikat osszák meg, mert ezen a szinten el lehet érni sikereket. Azonban, amint az intézményi képviselet és a különböző csoportok érdekei jelennek meg a tárgyalási folyamatban, a konstruktív tárgyalás jelentősen nehezebbé válik, és jobban megjelenik az elzárkózás és felelősségvállalás kerülése, hiszen lehetőség van az ember által képviselt csoport „palástjába” bújni, magunkat pedig nem vállalni. A lényeg, és egyben a Foresee hitvallása is tehát, hogy kicsiben kell mindent kezdeni, még ha ez időigényesebb és makro szinten nem is biztos a változás, de legalább, ami történik, az személyes és őszinte.

A konfliktuskezeléssel foglalkozó kerekasztal nagy vitát ébresztett: a gyöngyöspatai  kutatások és beavatkozások elégtelensége arra mutatott rá, az erőszakmentes, az egymást megérteni kívánó diskurzus  lehetőségeinek megteremtéséhez erős  társadalmi  támogatottság kell helyben és a nagy politikában is.

Fellegi Borbála egy korábbi összefoglalója a témában itt található.