A kurzusra jelentkezett 25 hallgató többsége diplomás, segítő foglalkozású szakember volt, köztük több intézményvezető is.

A tréning elsődlegesen csoportmunkák, saját élményt biztosító szerepjátékok és filmvetítések segítségével járta körbe az alternatív vitarendezés szemléletét, gyakorlatát, valamint alkalmazhatósági formáit a közösségi szintű konfliktusok kezelésében.

A tréning céljai közt szerepelt, hogy a résztvevők képessé váljanak a közösségi konfliktusok beazonosítására, szereplőinek feltérképezésére, szükségleteik, érzelmeik, félelmeik, kompetenciáik, erőforrásaik és célktűzéseik azonosítására; megismerjék a szereplők részvételével történő konfliktuskezelő megbeszélések lehetséges modelljeit, valamint az ülés/megbeszélés előkészítését, vezetésének menetét és eszközeit; tisztábban lássák a “harmadik fél” folyamatban betölthető különféle szereplehetőségeit, és megértsék a választást segítő érvrendszer logikáját.

A képzés főbb témái voltak:
- A konfliktusok rendszerének áttekintése
- Az alternatív vitarendezés és a közösségi szintű konfliktusok definiálása
- Konfliktusok érintettjeinek beazonosítása, a szereplők szükségletei, érdekei, érzelmei
- A közlés és meghallgatás szükségletei
- A konfliktusok összetétele: a jéghegy csúcsa, és ami alatta van
- A harmadik fél bevonásának szükségessége, lehetőségei, módjai
- Lehetséges szerepek egy konfliktuskelezői folyamatban
- A konfliktusrendezésben résztvevők körének meghatározása, bevonásuk fontossága
- Egy konfliktusrendező ülés előkészítési folyamata, a terelés menete, az ülés dinamikája és az    utánkövetés módja
- Elméleti összegzés az AVR módszereiről és alapelveiről
- Többszereplős érdekviták rendezése, illetve sérelem-okozásból kialakuló konfliktusok megoldása helyreállító szemlélettel
- Megelőző célú (proaktív), illetve problémamegoldó célú (reaktív) konfliktuskezelési módok
- Az AVR implementációjának lehetséges módjai a saját gyakorlatban
 
A szóbeli és írásbeli visszajelzések alapján a hallgatók 85%-a elégedett vagy nagyon elégedett volt a képzéssel, és elsődleges erősségekként a saját élményen keresztüli tanulást, az elmélet és gyakorlat szintézisét és arányát, a sokszinű példákat, eseteket és filmeket, valamint a képzés struktúráját emelték ki.