Az eset ismertetése

Kingát éjszakánként telefonon zaklatta egy ismeretlen, trágár és ijesztő dolgokat ismételgetve. Emiatt az élete teljesen megváltozott, nem mert eljárni otthonról, megkérte a barátait, hogy töltsék nála az éjszakát, mert nem mert egyedül otthon lenni. Egyedülálló volt, de nem mert pozitívan reagálni a férfiak közeledésére, mert mindenkiben a zaklatóját vélte felfedezni. Egy építőipari cégnél dolgozott, ahol segítséget kért egy kollégájától, aki a biztonsági emberek főnöke volt, de igazából nem tudott érdemben segíteni. Azt a tanácsot kapta, hogy forduljon a rendőrséghez, mert a zaklatás olyan bűncselekmény, amelyben az ügyészség kikérheti a mobilszolgáltatótól a híváslistákat. Miután megtette a feljelentést, pár hét múlva kiderült, hogy a zaklató telefonszáma ugyanahhoz a céghez tartozik, ahol ő is dolgozott. A főnöke segítségével kiderült, hogy a zaklató az a kollégája, aki a biztonsági emberek vezetője, akihez ő segítségért fordult. Lelkileg összeomlott, mert a félelmeibe pont azt az embert avatta be, és attól kért segítséget, aki az egészet okozta. A rendőrség megtette a szükséges lépéseket, a hangfelvételek segítségével hivatalos úton is kiderült a zaklató személye, akit a munkahelyéről rendkívüli felmondással elküldtek, a felesége is elhagyta, miután kiderült az eset. Ezután, bár Gábor tetteinek súlyos következményei voltak, Kinga mégsem érezte úgy, hogy megkönnyebbült volna, sajnos a félelmei és a rémálmai nem múltak el egyik napról a másikra, és folyamatosan a miért kérdés foglalkoztatta.

Resztoratív eljárás

Azt gondolom, a fenti eset tökéletesen alkalmas lenne egy helyreállító mediációra, mivel úgy végződött, hogy senki nem érezte magát megkönnyebbülten. Gábor élete zsákutcába került, Kinga pedig sokáig nem tudott szabadulni a rossz érzésektől, a félelemmel teli estéktől.

Közelről ismerve az ügyet, úgy gondolom, hogy a resztoratív szemlélet sokat segíthetett volna a kialakult konfliktusban, de sajnos nem merült fel ennek a lehetősége. A valódi szükségletek feltérképezése és a károk helyreállítása egyáltalán nem történt meg.

A helyreállító megközelítés kérdései segítségével - kik sérültek, milyen módon, az elszenvedett sérelmek és az érintettekben felmerülő szükségletek kielégítése kinek a feladata, és milyen módon vigye azt végbe - mindkét fél megtudhatta volna, mi is történt valójában.

Gábor elveszítette a munkáját és a párját is, igen nagy büntetést kapott, de ez mégsem enyhítette Kinga rossz érzéseit.

Megoldás

Egy helyreállító megbeszélés során Gábornak lehetősége lett volna elmondani tettei valódi indítékát, hogy mi vezette őt el a zaklatásig. Talán ártalmatlannak tűnő szórakozás a hosszú, átdolgozott esték alatt? Talán nős emberként ezt az sajátos módszert találta elfogadhatónak, hogy felvegye a kapcsolatot a kolléganőjével? Talán a vonzalmát így fejezte ki? Bármi is legyen az, ezt nem fogjuk megtudni. De ez tökéletes alkalom lett volna arra, hogy megtudja, milyen rettegést és félelmet élt át Kinga ezek alatt a hónapok alatt, és esélye lett volna arra is, hogy kifejezze bocsánatkérését. A tetteit nem tudta volna meg nem történtté tenni, de egy őszinte bocsánatkérés segíthette volna az áldozatot a feldolgozásban és az elkövetőt a belátásban. A resztoratív eljárás lehetővé tette volna, hogy biztonságos körülmények között találkozzanak és elmondják egymásnak az érzéseiket és a tettek következményeit.

A megbeszélés alatt Helgát elkísérhették volna segítők, akik támogathatták volna abban, hogy biztonságban érezze magát a találkozó alatt, Gábort pedig elkísérhette volna a felesége, akiben szintén biztosan ezer kérdés merült fel.

Konklúzió

Magam részéről sajnálom, hogy amikor megtörtént ez az eset, én még nem ismertem a resztoratív módszert, biztosan jó szívvel ajánlottam volna. Hiszen közöttünk többször szóba került az, hogy Kinga nem kapott sem magyarázatot, sem jóvátételt, hiába derült fény az elkövető személyére.