Az apa első körben esetével a médiához fordult és az alábbiakról számolt be:

„Bendegúz valóban speciális nevelési igényű gyerek, túlélt egy csecsemőkori agydaganatot, amit nem sokan szoktak. Felgyógyult ugyan, de szervezete szenvedett némi károsodást. Jobb oldala részlegesen lebénult, ezért nem tud önállóan járni, vagyis mozgáskorlátozott, de fel tud állni, és kúszik, mászik fel és alá. Egyik fülére nem hall, és betegségének utóhatása az is, hogy figyelemzavaros és hiperaktív.”

Többször is voltak már a wellness központban, mert Bendegúz nagyon szereti a játszóházat, ahol önállóan is tud játszani, de persze felügyelnek rá.
A házirend szerint a szülő nem tartózkodhat bent a játszóházban, hiszen az a gyerekek számára van fenntartva. Tekintettel azonban Bendegúz állapotára, édesapja nem szokott elmenni, hanem kint üldögélt a folyosón, és ha segíteni kellett Bendegúz körül (pl. tisztába kellett tenni), akkor neki szólt a gyerekeket felügyelő hölgy és akkor azt ő végezte el. Az édesapa szerint semmi látható jele nem volt annak, hogy másokat zavarnának, sőt az óvónő meg is dicsérte Bendegúzt, hogy vele van a legkevesebb baj. Az édesapa azt is elmondta a sajtónak, hogy egyetértett volna azzal, hogy ha egy pedagógus nem bír a gyerekkel valamilyen oknál fogva, azt jelzi a szülőnek. Az ő esetükben ezt könnyen megtehette volna, hiszen mindig ott volt a folyosón, ilyesmire azonban nem került sor egyetlen alkalommal sem.

Az utolsó előtti alkalommal, amikor megérkeztek az uszodát, szaunát, edzőtermeket is magába foglaló, egyébként akadálymentesített intézménybe, a recepción közölték velük, hogy Bendegúz csak “az eddigi idő felét, másfél órát” lehet a játszóházban. Az apuka hosszas unszolására sem derült ki, hogy miért kaptak most előre meghatározottan csak egy félidőt, jóllehet három órát eddig egyszer sem voltak bent.

Aztán legközelebb már a módosított házirenddel fogadták őket, a félidőből így lett komplett kitiltás. A cég nem indokolta, hogy miért került sor a szabály megváltoztatására. A legszörnyűbb az volt az édesapa szerint, hogy a gyerek zokogott és mindenáron be akart menni, nem értette a helyzetet, hiszen oda indultak és addig mindig bemehettek. Az intézmény igazgatónője többször elismételte, hogy speciális figyelmet igénylő gyereket nem áll módjukban befogadni.

Az apuka elmondta még, hogy azóta sem tudja, mit követett el Bendegúz, ami miatt nem mehet be a wellness központba. Az intézmény vezetője azzal érvelt a helyszínen, hogy a pedagógusok panaszkodtak, nem tudnak vele bánni. Az biztos, hogy Bendegúzzal nem volt probléma, az óvónők legalábbis erről nem szóltak.
Az apuka informális úton úgy értesült, hogy valójában nem a pedagógusok panaszkodtak, hanem valamelyik szülőnek volt problémája azzal, hogy a gyereke Bendegúzzal volt együtt a játszóházban.

A wellness központ a sajtó megkeresésére először nem reagált, annyit közöltek csak, hogy elemzik a helyzetet.
Később több mentegetőző nyilatkozatot is tettek, elnézést kértek, hogy csak későn, nem mindjárt az első alkalommal szóltak, de megoldási javaslattal nem éltek.

Az eset következményei, az eljárás és a szankció

Az édesapa az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, a Hatóság eljárásában megállapította, hogy cég megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy fogyatékosságával és egészségi állapotával összefüggésben nem engedte, hogy a gyermek igénybe vegye a játszóházat.

A jogsértés megszüntetésére kötelezték a céget és felszólították, hogy 30 napon belül módosítsa házirendjét úgy, hogy minden gyermek egyformán hozzáférjen a szolgáltatásaihoz. Az egyéni mérlegelés rendjét külön szabályzatban kell kidolgozniuk.

A „Mozogj velünk” Wellness Központ azzal védekezett, hogy ők alternatív napközbeni ellátást biztosító intézmény, amit a törvény szerint nem kapcsolódik gyermekjóléti, gyermekvédelmi tevékenység. Ezt az érvelést a Hatóság nem fogadta el. Bendegúz képes önálló játékra, ezt be is bizonyította nyolc alkalommal és édesapja mindig az intézményen belül volt.

Mi lett volna, ha…?

Ha módom lett volna beavatkozni a történtekbe, akkor az édesapának azt javasoltam volna, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárásának kezdeményezése helyett resztoratív technikát alkalmazó eljárást kezdeményezzen a cég vezetésénél.

Amennyiben mediátorként vettem volna részt az eljárásban, resztoratív konferenciát alkalmaztam volna módszerként és igénybe vettem volna még egy mediátor kolléga segítségét, azaz ketten facilitáltuk volna a konferenciát.

A feladatokat úgy osztottuk volna meg, hogy a konferencia első felében, a történtek feltárásában a társamé legyen kettőnk közül a vezető szerep, a megállapodás kidolgozása során pedig én venném azt át, de természetesen a konferencia során – szükség szerint – alkalmazkodnánk az aktuális helyzethez és ez a feladatmegosztás is változhatna.

A folyamatba, azaz a konferenciába bevontuk volna az édesapát, a wellness központ képviselőjét és legalább egy érintett munkatársát, a központ játszóházi szolgáltatását gyakran igénybevevő másik szülőt, a témában jártas szakembert (gyógypedagógust és jogászt) és civil szervezetet is (pl. ép és fogyatékos emberek közös sporttevékenységét szervező koordináló szervezetet, mint a SUHANJ! Alapítvány vagy a MOZDULJ! Egyesület).

A konferencia során sor került volna a történtek feltárására, majd ezt követően a lehetséges megoldások kidolgozására és számbavételére, végül a megállapodás megkötésére.

A szakemberek és a civil szervezet képviselői a konferencia során nagy jelentőséggel bíró ismereteket osztottak volna meg a résztvevőkkel s ez hozzásegítette volna őket a megoldás és a megállapodás kidolgozásához.

Megoldás és megállapodás

A folyamat kimenetele reményeim szerint teljesen eltérő lett volna a valóságtól. A wellness központot nem érte volna társadalmi megbélyegzés és hatósági szankció.

Várhatóan kidolgozásra került volna egy mindkét fél számára megnyugtató és elfogadható megoldás, melynek eredményeként a wellness központ munkatársai nem éreznének kényszerítést arra vonatkozóan, hogy mindenképpen be kell engedniük a – szerintük egyébként a játszóházi szolgáltatás igénybevételére alkalmatlan – gyereket, azonban meg tudnák teremteni a gyerek fogadásához szükséges tárgyi és személyi feltételeket, az édesapa és a gyerek pedig olyan körülmények és feltételek mellett vehetnék igénybe a szolgáltatást, ami számukra biztonságos.

Az egész eljárásnak a mindenki számára előnyös NYER-NYER megoldás kidolgozása a lényege, szemben a jelenlegi „megoldással”, melynek következtében várhatóan senki nem lesz elégedett és sem a wellness központ, sem a szülő és a gyerek nem nyert semmit, inkább csak vesztesek vannak.

A resztoratív konferencia eredményeként a civil szervezet feladathoz és társadalmi elismertséghez juthatna (pl. érzékenyítő tréninget és felkészítő képzést tarthat a wellness központ munkatársainak), a wellness központ jó színben tűnhetne fel a piacon és még egy egyedi profilt, szolgáltatást is nyerhetne, a szülő és a gyerek pedig végső soron igénybe vehetné a szolgáltatást.