Az én történetem

2012 augusztusában felvételt nyertem a Maastrichti Egyetem Kriminalisztika, kriminológia és jog címen meghirdetett LL.M. képzésére. A Maastrichti Egyetem diákjainak több mint ötven százaléka külföldi diák, csoporttársaim között volt zimbabwei, izlani, fülöp-szigeti, görög, román, bolgár, német és egyéb más nemzetiségű diák. Emiatt sokszor nemcsak érdekes beszélgetéseket folytattunk egymás között, hanem a saját kultúráinktól teljesen eltérő nézőpontokat és viselkedéseket is megismerhettünk.

Én egy nagyon régi történetet választottam témául, ami azóta is gyakran eszembe jut, amikor előítéletekkel találkozom. Sosem tudtam teljesen megbékélni vele, mert számomra a történet lezáratlan maradt, a konfliktus sosem oldódott meg és már esély sincs arra, hogy valaha meg fog.

Nyolc éve lakom Budapest X. kerületében. A Kőbányáról alkotott általános képpel szemben az Óhegy nevű településrész családi házas és kisebb lakótelepekkel tarkított, hangulatos része a kerületnek. Kőbánya Bűnmegelőzési Stratégiájában így kisebb hangsúllyal szerepelt a kerület többi, bűnügyi szempontból fertőzöttebbnek tekinthető részéhez képest.

Az én történetem gimnázium 10. osztályban történt meg velem. Budapesten egy jó hírnevű gimnáziumban tanultam. Hatosztályos gimnázium révén osztálytársaimmal nagyon fiatalon ismerkedtünk meg, 12-13 éves korunktól kezdve 18-19 éves korunkig együtt töltöttük mindennapjainkat, szinte együtt nőttünk fel.

Nehéz. Nehéz elkezdeni írni, összeszedni a gondolatokat és érzéseket most, hogy nekilátok a feladat elkészítésének észlelem csak igazán, mennyire eltemettem magamban mindezeket…

Nagyon sokat gondolkoztam ezen a feladaton, mivel saját történetet kell elmesélni, így nehéz volt egyet kiragadni, úgy, hogy egyben megoldást is találjak rá egy resztoratív technika segítségével. A resztoratív technikákat azért tartom nagyon hasznosnak, mert véleményem szerint a problémák megoldásakor jobban fel tudjuk tárni az érzelmi szükségleteket, és nem csak a felszínen lévő problémákra nyújtanak megoldást. Mindent átgondolva a következő történetet választottam a saját életemből, amit elméleti szinten próbáltam megoldani.

A konfliktus, amelyet be szeretnék ebben a pár mondatban mutatni, erősen kapcsolódik ahhoz, hogy 10 éves korom óta versenyszerűen vívok. Ilyenkor egy fiatal sportoló a versenyek során rengeteg új barátot szerez, akik egyben ellenfelekké, vagy akár csapattársakká is válnak az együtt végig küzdött megmérettetések során. Én egy igazán jó barátra leltem, aki nem csupán a nemzetközi versenyeken volt csapattársam, hanem a mindennapi életemben is komoly szerepet töltött be, hiszen minden fiatalkori búmat, bajomat, sikeremet megosztottam vele, és olyanok voltunk, mint két testvér, csak ő Budapesti, én pedig vidéki srác voltam.

Egy mozgássérült kisfiút, Bendegúzt májusban kitiltottak egy budapesti wellness központból.

A hétéves kisfiú szeretett odajárni, édesapja havonta egyszer-kétszer elvitte, addig közel tíz alkalommal voltak ott, ám egyszer csak azzal szembesültek, hogy a wellness központ házirendje megváltozott, kibővült az alábbi sorral:

“Speciális igényű és speciális ellátást, illetve felügyeletet igénylő gyermeket befogadni nem áll módunkban.”

Az esetem valós történetet dolgoz fel, de a szereplő felek nevét természetesen megváltoztattam. Az eset egy büntető ügy, amire úgy gondolom, alkalmas lenne a resztoratív módszer. Az ügy sértettje, Kinga, egy fiatal, csinos egyedülálló nő, aki hosszú hónapokon keresztül egy telefonos zaklatás áldozata volt. Az elkövető a zaklató, Kinga kollégája, aki hosszú időn keresztül, névtelenül zaklatta telefonon Kingát, nevezzük Gábornak.

A történet egy vidéki középiskolában játszódik. A konfliktus egy harmadikos osztály több tagja, és osztályfőnökük között zajlott, és nem az első volt az évek során. A kimenetel minden érintett számára méltatlan volt, és hatása egyáltalán nem az lett, amit elvártak tőle.

A történet egy kisváros általános iskolájában esett meg, hatodik osztályban. Az osztályról tudni kell, hogy meglehetősen heterogén összetételű, kb. tíz gyermek van,aki jeles, illetve jó előmenetelű, a többiek közepes eredménnyel tanulnak, és van hat gyerek, aki leszakadó, valamilyen tanulási nehézséggel küzd. Osztályfőnökük férfi, a gyerekek szeretik, tisztelik,”jófejnek” tartják. A tanár úr is szereti őket, kiáll mellettük, minden reggel becsöngetés előtt házi feladat ellenőrzést tart, mindig meg lehet őt találni az ügyes-bajos dolgokkal.

Kollégám osztályában volt egy beilleszkedési, magatartási zavarokkal küzdő, kifejezetten „zűrös” gyerek, legyen mondjuk Dominik. A közte és az osztály közötti állandó konfliktus odáig fajult, hogy a tanárok szerint, „itt előbb utóbb vér fog folyni”. Mivel az osztályfőnök sem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, gondoltam engedélyt kérek tőle, próbáljunk meg egy ilyen beszélgetést (tanítottam az osztályt, ismertük egymást jól).

Két lány az osztályomban, legyenek, mondjuk Jennifer és Evelin, úgy összeverekedett a folyosón, hogy az igazgatóhelyettesnek és még egy másik tanárnak kellett szétválasztania őket. Normál esetben ezért fegyelmi elé kellett volna vinnem az esetet, de úgy gondoltam, próbálkozzunk egy békítő beszélgetéssel.

A resztoratív eljárások Magyarországi alkalmazásai közül (Közösségek, Gyermek- és családvédelem, Oktatás, Bűnmegelőzés, Büntetőeljárás, Büntetővégrehajtás) két területhez is besorolható az eset. Egyrészt közösségi területre, másrészt oktatási (fegyelmi tárgyalás helyett is). Sőt akár még a gyermekvédelmi területet is érintheti.