A Foresee Kutatócsoport az IMPRODOVA kutatási program keretében a rendőrség, a szociális és egészségügyi szektor munkatársait kereste fel. Az összesen nyolc Európai Uniós országban zajló vizsgálat magyarországi helyszínén összesen 36 interjú készült el, három településen. A kutatók azt vizsgálták, hogy a kapcsolati erőszak áldozatait ma Magyarországon milyen protokollok mentén, milyen kockázatelemzési eszközöket használva, hogyan támogatják azok az intézmények, akik a kapcsolati erőszakkal szemben lépnek fel.

A szakemberek a rendszer működése kapcsán az alábbi fő problémákat azonosították:

-           A rendőrség és az egészségügyben dolgozók sokszor kizárólag a fizikai erőszakkal társítják a kapcsolati erőszakot. A szociális ellátórendszerben dolgozók erőszak- definíciója tágabb, de rájuk is jellemző, hogy csak nyilvánvaló fizikai erőszak esetén tesznek jelzést. Mindezek miatt a kevésbé látható, nehezebben megragadható erőszakformák áldozatai kevésbé kerülnek a szakemberek látókörébe, vagy csak akkor, ha súlyos, fizikai bántalmazás is történik.

-           Képzési hiányosságok. A megfelelő felkészítések és (tovább)képzések hiánya miatt a segítő szakmák mellett más szakmák képviselői is (elsősorban a pedagógusok és az egészségügyben dolgozók) esetenként nem ismerik fel a kapcsolati erőszakot.

-           A szociális és egészségügyi ágazatok súlyos strukturális problémái, a fluktuáció, a kiégés, a fiatal szakemberek hiánya vagy éppen a szakmai munkát ellehetetlenítő adminisztratív, dokumentációs terhek is megnehezítik a kapcsolati erőszak hatékony kezelését.

-           A kapcsolati erőszak áldozatainak a védelmére szolgáló jogintézmények (így a távoltartás) nem védi kellőképpen az áldozatokat és a bentlakásos krízis- intézményekben dolgozókat sem.

A koronavírus okozta krízishelyzet még nagyobb kihívás elé állítja a szociális szektorban dolgozókat. Az intézmények terhelése jelentősen megnőtt. Egyrészt azért, mert a 24 órás összezártság sok kapcsolatban, családban fokozta a feszültséget és az erőszak mértékét. Másrészt azért, mert a tartalékokkal nem rendelkező, munkahelyüket és esetenként lakhatásukat elvesztett családok is fokozottan igénylik az intézményrendszer támogatását. A nehézségeket tetézi, hogy az idős vagy más okból veszélyeztetett dolgozók kiesése rengeteg többletmunkát ró az amúgy is nagy munkateherrel dolgozó szociális munkásokra.

A családok átmeneti otthonaiban és a titkos menedékházakban ellátott családok eredendően kiszolgáltatott helyzetét a vírus-helyzet tovább nehezíti. A digitális oktatás kihívásaival még nehezebb megküzdeni szűk térben összezárva. A feszültséget növeli, hogy a bírósági szünet miatt sorsdöntő ügyekben nem születnek ítéletek. A szakemberek visszajelzése szerint nehéz ebben a helyzetben szakmai munkát végezni, perspektívát adni a bántalmazott nőknek.

Félő, hogy a mostani helyzetben az áldozatok az iskolák bezárása, az orvosi rendelések és az alapellátás ügyfélfogadásainak szünetelése vagy beszűkülése miatt még kevésbé kerülnek a jelzőrendszer látókörébe.

A szociális és gyermekvédelmi ellátórendszerben dolgozók számos egyéb nehézséggel küzdenek a járványhelyzetben. Sok kérdésben hiányoznak a kliensek és a dolgozók védelmét biztosító pontos protokollok, szabályok. Egyes (például az elkülönítésre vonatkozó) rendeletek betarthatatlanok a rendelkezésre álló erőforrásokkal, infrastruktúrával.

A koronavírus okozta krízishelyzet hamarosan remélhetőleg megszűnik. A kapcsolati erőszak azonban velünk marad. Ezért kiemelten fontos a különböző támogató szolgáltatások együttműködése és az információ-megosztás. A rendszerben dolgozók tapasztalatai szerint a közvetlen kommunikáció és személyes kapcsolatok nagymértékben hozzájárulnak az együttműködés hatékonyságához, ezzel ellensúlyozva a bürokratikus folyamatok személytelenségét és lassúságát. Bár a protokollok előírják az együttműködést, és egy-egy településen jók a tapasztalatok. A szakemberek mégis sok negatív példáról számolnak be a szektorok közötti együttműködések esetlegessége és az információáramlás hiánya kapcsán.

A kapcsolati erőszakkal szembeni hatékony fellépés másik nagyon fontos eleme a kockázatelemzés. Ugyan sok nemzetközileg használt kockázatelemzési módszer és modell létezik, azonban Magyarországon az egységes kockázatelemzés hiánya a jellemző. A szakmai munkát csak a szociális szektor néhány intézményében támogatja olyan kockázatelemzési eszköz, amely az áldozatok veszélyeztetettségének a felmérését és a további támogató intézkedések meghatározását segíti elő.

A kutatási eredmények szerint a kapcsolati erőszak megelőzése és kezelése szempontjából kulcsfontosságú továbbá a szakemberek képzése és érzékenyítése. A képzési programokba fontos a gyakorlati szakemberek tapasztalatainak a beemelése. A rendszerben rengeteg elkötelezett, szakmailag felkészült szakember dolgozik, akik sokszor az intézményi megoldásokat kiegészítve, innovatív módon, együttműködésre és (ön)fejlesztésre törekedve végzik munkájukat. Az ő tudásuk megismerése, elismerése és terjesztése is kiemelt cél kell, hogy legyen.